A Gödöllői-dombvidék 150-200 m-es relatív magasságú harmadkori dombság, megközelítőleg észak-déli irányú a váci Naszály hegytől kezdve az Öreg-hegyen, a Fácános-dombon, a pusztanyíregyházi erdőn, isaszegi Kálvária-hegyen át a péceli Baj területéig nyúló vízválasztó. E vonaltól keletre a Tiszába, nyugatra a Dunába tartanak a patakok. A területet változatossá teszik a gyakran meredek letörésű löszdombok és az enyhén hullámos homokbuckák. A növénytakarót távolabbról szemlélve az összképben az egymást váltó különböző erdőtársulások élénk mozaikja a jellemző. A völgyekbe behatolva megjelenik a vegetáció éppúgy, mint a változatos lápi mocsári és vízi növénytársulás. Egyedülálló erdőtársulása a hársas-tölgyes, amelynek néhány jellemző növénye a jajrózsa, a sarlós gamandor, piros gólyaorr, a bablevelű varjúháj, a nagy pacsirtafű, valamint a bangók egyes fajai. Fokozottan védett állatfajai közül kiemelkedő a löszös területeken a gyurgyalag nagyszámú fészkelése.